 |
| Theory Of A Deadman - Bad Girlfriend |
A közönség hangosan énekelte a szöveget Unapologetic című dalunkhoz, ami az első volt aznap este. Mindig melegséggel töltött el, hogy mennyien eljönnek a koncertekre, meg hogy egyáltalán mennyien támogatják a zenekart.
- Na, emberek. - mondtam a mikrofonba, mikor vége lett az első dalnak. - Szeretném hallani, hogy mennyire érzitek jól magatokat! - alig fejeztem be mondandómat, máris hangos kiabálás lett. Nevetve összenéztem Billie-vel. - A következő dal... - kezdtem, de már bele is kiabáltak, hogy What Sober Couldn't Say. - Igen, pontosan. - nevettem. - Szeretném, ha ti is énekelnétek, jó? Na, srácok. - szóltam a három fiúnak, akik belekezdtek a dalba. Az egész bár egyszerre énekelte a szöveget velem. Eljátszottuk még az American Boys, Familiar Taste Of Poison, Beautiful With You és Dirty Mind című dalainkat, majd sor került legújabb dalunkra, ami már az új albumon kap helyet, a The Reckoning-ra. Pontosan tudtam, hogy Cameron érzi, ez a dal is neki íródott. Mindig tudja, ha róla írok dalt, mindig rájön, de soha nem változtat semmit a helyzeten. Ezután következett a Bad Girl's World, a Sick Individual, a Scream, az I Am The Fire, a Love Bites, és végül az Amen, amiről az albumot is elneveztük.
Annyira szerettem a koncerteket. Szabadnak éreztem magamat a színpadon, minden gondom-bajom elfelejtettem és csak a zenekar volt, meg a hangos közönség. Mindig kaptam leveleket a rajongóktól, mondván mennyit segítettem nekik, meg úgy az egész zenekar, és ettől olyan jól éreztem magam. Sokszor olyan gyönyörűeket írtak, hogy nem tudtam megállni a sírást.
Izzadtan, fáradtan, de boldogan jöttünk le mind a négyen a színpadról. Howie mosolyogva megölelt, majd Nash és a két Jack is. Cameron nyomott egy puszit homlokomra, mielőtt a srácokkal bementünk volna az öltözőbe. A többiek kint megvártak, mert megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova bulizni, de sajnos Tony és Liam nem tudtak jönni, mert Tony még a szüleivel élt, akik elég szigorúak, és haza kellett mennie, Liam-nek pedig a barátnője, Jenna nem tudott eljönni a koncertre, ezért Liam átment hozzá. A három fiú hamar elintézte dolgait, lezuhanyoztak és átöltöztek, majd magamra hagytak az öltözőben, hogy én is eltudjak készülni. A zuhanyzással hamar végeztem, és miután megszárítottam hajamat, egy törölközőbe csavarva ültem a hatalmas tükör előtt és sminkemmel vesződtem, mikor kinyílt az ajtó és Cam kukucskált be rajta.
- Gyere be. - mosolyogtam rá halványan a tükrön át, majd befejeztem bal szememet is és fülbevalóimat is betettem. Cam bezárta maga mögött az ajtót és leguggolt mellém. Nem néztem rá, hanem betettem fekete rózsás csatomat.
- Hé, kicsim. - fogta meg egyik kezemet.
- Hm? - néztem le rá.
- Nagyon jó voltál. - mosolygott.
- Kösz. - mondtam és felálltam, hogy felvegyem ruhámat, de még mielőtt letekerhettem volna magamról a törölközőt, Cam megfogta csuklómat és magához rántott, így hátam mellkasának ütközött. Megfordultam és dereka köré fontam karjaimat.
- Szeretlek. - mosolygott le rám és magához húzott, hogy ajkait enyémekre tapassza. Mindig megijeszt amit ilyenkor érzek. Mikor megcsókol, megölel, hozzámér vagy akár csak rám néze, azt kívánon bárcsak ezek a pillanatok örökké tartanának, bárcsak teljesen az enyém lenne és akármikor megcsókolhatnám, akárhol. De sajnos ez az apró csók is csak néhány pillanatig tartott.
- Én is téged. - mondtam, és lábujjhegyre állva nyakhajlatába temettem arcomat, miközben beszívtam mámorító illatát és még jobban magamhoz szorítottam. Megsimogatta hátamat és nyomott egy puszit hajamba.
- Öltözz fel és menjünk, jó? - tolt el magától, hogy szemembe tudjon nézni és még nyomott egy hosszú puszit ajkaimra, majd elengedett és becsukva maga után az ajtót kiment az öltözőből. Sóhajtva levettem magamról a törölközőt és néhány perc múlva már teljesen készen álltam a tükör előtt, és simítottam végig a ruhán.
Howie és én az ő kocsijában, míg a többiek Cam autójával tettük meg az alig tízperces utat a Honeycut-ig, amin már kívülről látszott, hogy tele van. Nagy nehezen találtunk csak egy üres boxot, itt viszont elkezdődött a veszekedés, hogy ki megy el italért, de végül Johnson elvállalta a feladatot, és miután mindenki elmondta, hogy mit kér, el is tűnt a tömegben. Az U alakú kanapén én ültem teljesen középen, egyik oldalamon Nash, a másikon Howie, aki mellett pedig Cameron, utána pedig Gilinsky. Nash másik oldalán Billie foglalt helyet, aki mellé körülbelül negyedóra múlva leült Johnson is, letéve az asztalra a temérdek italt. Mohón gurítottam le a pohárban lévő Metaxát, ami ugyan marta torkomat, de nemsokára teljesen felszabadított.
- Ki akar biliárdozni? - kérdezte Gilinsky, miután megitta konyakját.
- Én! - kiáltottam, és miután átmásztam Howie-n és Cam-en, Jack-kel elindultunk a biliárdasztalhoz, de persze előtte megálltunk a pultnál két üveg sörért. Szerintem nagyon nem a szabályok szerint játszottunk, de annyira nem izgatott, viszont miután Jack harmadjára is szándékosan lőtte be a fehér golyót a lyukba, úgy döntöttem inkább iszok valamit, hiszen sörömmel már végeztem. Az asztalnál Billie, Howie és Johnson nem voltak ott, feltételeztem, hogy találtak maguknak partnert az estére. Odamentem a pulthoz, ahol a nagy tömegben csak öt perc múlva kerültem sorra, de szerencsémre pont felszabadult egy szék, így helyet is foglaltam. Rendeltem egy pohár Calvadost, amit igen hamar megkaptam és legurítottam, így kértem még egyet.
- Nekem is lesz egy. - állt meg mellettem egy körülbelül velem egyidős, magas, rasztahajú fiú, majd miután a pultos bólintott nekitámaszkodott a bárpultnak és rám mosolygott, amit viszonoztam. - Egyedül vagy?
- Öhm... Nem. - ráztam meg a fejem. - Ott. - mutattam a boxunk felé, ahol már csak Gilinsky és Cam ült. - Vannak a barátaim. Meg úgy szétszóródva mindenhol. - tártam szét karomat vihogva. A fiú halkan felkuncogott, majd beleivott az immár megérkezett italba. Ezt a kört is hamar lehúztam és intettem a pultosnak, aki már tudta, hogy mit hozzon. Nem tagadom, már eléggé fejembe szállt az alkohol, ezért is bólintottam gondolkodás nélkül, mikor a fiú megkérdezte, hogy szeretnék-e táncolni. Miután megittam utolsó pohár Calvadosomat is, megragadtam a kezét és magam után húztam a színes fényekkel kivilágított táncparkettre, ami szokás szerint tele volt. A zene olyan hangos volt, hogy hallottam a basszust mellkasomban, miközben karjaimat a fiú nyaka köré fontam és ringatni kezdtem csípőmet a dal ütemére. A srác kezeit derekamra tette és közelebb húzott magához. Körülbelül két dalt táncoltunk így végig, azután háttal fordultam neki, és fenekemet a nadrágjában érezhető kemény gombócnak dörzsölve táncoltunk tovább, miközben karjait derekam köré fonta és nyakamat kezdte csókolgatni. Mikor igazán kezdtem beleélni magam, valaki hirtelen elrántott a rasztától.
- Elrabolom, ha nem bánod. - mondta Nash.
- Nash, mi szart csinálsz? - próbáltam kirántani csuklómat szorításából, de nem engedett.
- Hallod, engedd már el! - mondta a fiú, de Nash nem engedett, így az vállat vont és továbbállt.
- Mi a faszom bajod van? - kiabáltam, hogy hallja.
- Cam-nek nem tetszett a dolog. - biccentett a box felé, ahonnan Cameron minket figyelt.
- Nekem is sok minden nem tetszik, amit csinál. És egyébként is, akkor miért nem ő jött ide? - kiabáltam mérgesen.
- Na arról fogalmam sincs. - vihogott Nash elengedve kezemet és hosszú hajába túrt vele. Látszott rajta, hogy már ő sincs magánál, én sem voltam, így hirtelen ötlettől vezérelve megfordultam, mellkasának dőltem, és karjait derekam köré tekertem. - Mit csinálsz? - kérdezte, de nem engedett el, csak még szorosabban magához húzott. Vigyorogva kezdtem táncolni, és hátrafelé nyúlva nyaka köré tettem karjaimat. Nash néhány másodperc múlva már szorosan markolta csípőmet és enyhén agresszíven dörzsölte magát nekem, amit őszintén szólva cseppet sem bántam. Nem igazán tudom mi tudom, hogy kerültünk a női mosdó egyik fülkéjébe, csak arra emlékszem, hogy Nash nyakamat szívja, miközben nadrágját cipzározom, majd tolom le.
Annyira szerettem a koncerteket. Szabadnak éreztem magamat a színpadon, minden gondom-bajom elfelejtettem és csak a zenekar volt, meg a hangos közönség. Mindig kaptam leveleket a rajongóktól, mondván mennyit segítettem nekik, meg úgy az egész zenekar, és ettől olyan jól éreztem magam. Sokszor olyan gyönyörűeket írtak, hogy nem tudtam megállni a sírást.
Izzadtan, fáradtan, de boldogan jöttünk le mind a négyen a színpadról. Howie mosolyogva megölelt, majd Nash és a két Jack is. Cameron nyomott egy puszit homlokomra, mielőtt a srácokkal bementünk volna az öltözőbe. A többiek kint megvártak, mert megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova bulizni, de sajnos Tony és Liam nem tudtak jönni, mert Tony még a szüleivel élt, akik elég szigorúak, és haza kellett mennie, Liam-nek pedig a barátnője, Jenna nem tudott eljönni a koncertre, ezért Liam átment hozzá. A három fiú hamar elintézte dolgait, lezuhanyoztak és átöltöztek, majd magamra hagytak az öltözőben, hogy én is eltudjak készülni. A zuhanyzással hamar végeztem, és miután megszárítottam hajamat, egy törölközőbe csavarva ültem a hatalmas tükör előtt és sminkemmel vesződtem, mikor kinyílt az ajtó és Cam kukucskált be rajta.
- Gyere be. - mosolyogtam rá halványan a tükrön át, majd befejeztem bal szememet is és fülbevalóimat is betettem. Cam bezárta maga mögött az ajtót és leguggolt mellém. Nem néztem rá, hanem betettem fekete rózsás csatomat.
- Hé, kicsim. - fogta meg egyik kezemet.
- Hm? - néztem le rá.
- Nagyon jó voltál. - mosolygott.
- Kösz. - mondtam és felálltam, hogy felvegyem ruhámat, de még mielőtt letekerhettem volna magamról a törölközőt, Cam megfogta csuklómat és magához rántott, így hátam mellkasának ütközött. Megfordultam és dereka köré fontam karjaimat.
- Szeretlek. - mosolygott le rám és magához húzott, hogy ajkait enyémekre tapassza. Mindig megijeszt amit ilyenkor érzek. Mikor megcsókol, megölel, hozzámér vagy akár csak rám néze, azt kívánon bárcsak ezek a pillanatok örökké tartanának, bárcsak teljesen az enyém lenne és akármikor megcsókolhatnám, akárhol. De sajnos ez az apró csók is csak néhány pillanatig tartott.
- Én is téged. - mondtam, és lábujjhegyre állva nyakhajlatába temettem arcomat, miközben beszívtam mámorító illatát és még jobban magamhoz szorítottam. Megsimogatta hátamat és nyomott egy puszit hajamba.
- Öltözz fel és menjünk, jó? - tolt el magától, hogy szemembe tudjon nézni és még nyomott egy hosszú puszit ajkaimra, majd elengedett és becsukva maga után az ajtót kiment az öltözőből. Sóhajtva levettem magamról a törölközőt és néhány perc múlva már teljesen készen álltam a tükör előtt, és simítottam végig a ruhán.
Howie és én az ő kocsijában, míg a többiek Cam autójával tettük meg az alig tízperces utat a Honeycut-ig, amin már kívülről látszott, hogy tele van. Nagy nehezen találtunk csak egy üres boxot, itt viszont elkezdődött a veszekedés, hogy ki megy el italért, de végül Johnson elvállalta a feladatot, és miután mindenki elmondta, hogy mit kér, el is tűnt a tömegben. Az U alakú kanapén én ültem teljesen középen, egyik oldalamon Nash, a másikon Howie, aki mellett pedig Cameron, utána pedig Gilinsky. Nash másik oldalán Billie foglalt helyet, aki mellé körülbelül negyedóra múlva leült Johnson is, letéve az asztalra a temérdek italt. Mohón gurítottam le a pohárban lévő Metaxát, ami ugyan marta torkomat, de nemsokára teljesen felszabadított.
- Ki akar biliárdozni? - kérdezte Gilinsky, miután megitta konyakját.
- Én! - kiáltottam, és miután átmásztam Howie-n és Cam-en, Jack-kel elindultunk a biliárdasztalhoz, de persze előtte megálltunk a pultnál két üveg sörért. Szerintem nagyon nem a szabályok szerint játszottunk, de annyira nem izgatott, viszont miután Jack harmadjára is szándékosan lőtte be a fehér golyót a lyukba, úgy döntöttem inkább iszok valamit, hiszen sörömmel már végeztem. Az asztalnál Billie, Howie és Johnson nem voltak ott, feltételeztem, hogy találtak maguknak partnert az estére. Odamentem a pulthoz, ahol a nagy tömegben csak öt perc múlva kerültem sorra, de szerencsémre pont felszabadult egy szék, így helyet is foglaltam. Rendeltem egy pohár Calvadost, amit igen hamar megkaptam és legurítottam, így kértem még egyet.
- Nekem is lesz egy. - állt meg mellettem egy körülbelül velem egyidős, magas, rasztahajú fiú, majd miután a pultos bólintott nekitámaszkodott a bárpultnak és rám mosolygott, amit viszonoztam. - Egyedül vagy?
- Öhm... Nem. - ráztam meg a fejem. - Ott. - mutattam a boxunk felé, ahol már csak Gilinsky és Cam ült. - Vannak a barátaim. Meg úgy szétszóródva mindenhol. - tártam szét karomat vihogva. A fiú halkan felkuncogott, majd beleivott az immár megérkezett italba. Ezt a kört is hamar lehúztam és intettem a pultosnak, aki már tudta, hogy mit hozzon. Nem tagadom, már eléggé fejembe szállt az alkohol, ezért is bólintottam gondolkodás nélkül, mikor a fiú megkérdezte, hogy szeretnék-e táncolni. Miután megittam utolsó pohár Calvadosomat is, megragadtam a kezét és magam után húztam a színes fényekkel kivilágított táncparkettre, ami szokás szerint tele volt. A zene olyan hangos volt, hogy hallottam a basszust mellkasomban, miközben karjaimat a fiú nyaka köré fontam és ringatni kezdtem csípőmet a dal ütemére. A srác kezeit derekamra tette és közelebb húzott magához. Körülbelül két dalt táncoltunk így végig, azután háttal fordultam neki, és fenekemet a nadrágjában érezhető kemény gombócnak dörzsölve táncoltunk tovább, miközben karjait derekam köré fonta és nyakamat kezdte csókolgatni. Mikor igazán kezdtem beleélni magam, valaki hirtelen elrántott a rasztától.
- Elrabolom, ha nem bánod. - mondta Nash.
- Nash, mi szart csinálsz? - próbáltam kirántani csuklómat szorításából, de nem engedett.
- Hallod, engedd már el! - mondta a fiú, de Nash nem engedett, így az vállat vont és továbbállt.
- Mi a faszom bajod van? - kiabáltam, hogy hallja.
- Cam-nek nem tetszett a dolog. - biccentett a box felé, ahonnan Cameron minket figyelt.
- Nekem is sok minden nem tetszik, amit csinál. És egyébként is, akkor miért nem ő jött ide? - kiabáltam mérgesen.
- Na arról fogalmam sincs. - vihogott Nash elengedve kezemet és hosszú hajába túrt vele. Látszott rajta, hogy már ő sincs magánál, én sem voltam, így hirtelen ötlettől vezérelve megfordultam, mellkasának dőltem, és karjait derekam köré tekertem. - Mit csinálsz? - kérdezte, de nem engedett el, csak még szorosabban magához húzott. Vigyorogva kezdtem táncolni, és hátrafelé nyúlva nyaka köré tettem karjaimat. Nash néhány másodperc múlva már szorosan markolta csípőmet és enyhén agresszíven dörzsölte magát nekem, amit őszintén szólva cseppet sem bántam. Nem igazán tudom mi tudom, hogy kerültünk a női mosdó egyik fülkéjébe, csak arra emlékszem, hogy Nash nyakamat szívja, miközben nadrágját cipzározom, majd tolom le.
.:Cam szemszöge:.
Mikor megláttam Ivy-t azzal a rasztával táncolni, elöntött a féltékenység. Gilinsky még mindig beszélt hozzám, éppen az ő és Madison szexuális életét taglalta, amire tényleg nagyon kíváncsi voltam (érezd az iróniát), de én nem tudtam és egyébként nem is akartam rá figyelni. Semmi jogom nem volt úgy érezni, ahogy, hiszen nekem ott volt Nora, és tudtam, hogy ez ezerszer jobban bántja Ivy-t, mint engem ez az idegen srác. Pedig hányszor megígértem már neki, hogy szakítok a barátnőmmel, de egyszerűen soha nem jött össze. Talán nem akartam eléggé. Pedig tudtam, hogy Nora már nem szeret, és tudtam, hogy már én sem szeretem őt. Csupán két évig voltunk együtt, de már régóta nem volt meg ebben a kapcsolatban, ami az elején. Csak féltünk ennek véget vetni, valami újba kezdeni. De Ivy... Őt szerettem, teljes szívemből, mindennél jobban, és fájt tudni, hogy folyamatosan bántom. Hányszor elhatároztam már Ivy fájdalommal és csalódással teli kék szemeibe nézve, hogy megbeszélem a dolgokat Nora-val...
Nash, aki teljesen részegen odabotorkált az asztalhoz, látta, hogy mit figyelek, és megveregette vállamat, majd odabandukolt a tömegben álló pároshoz. Összeráncolt szemöldökkel néztem, ahogy elrántja Ivy-t a fiútól. Az üvöltő zenétől nem hallottam semmit, de láttam, hogy Ivy kiabál egy sort, a srác pedig megvonja vállát és elmegy a pulthoz. Ivy egy kis ideig még hisztizett, majd Nash nevetve beletúrt hajába. Ezután olyan dolog történt, amitől egyenesen tátva maradt a szám. Ivy és Nash táncolni kezdtek. De nem ám olyan kis ártatlan rángatózást. Ó, dehogy. Majdnem egymásnak estek ott, mindenki előtt. Sóhajtva kezeimbe temettem arcomat.
- Mi van? - kérdezte Gilinsky. - Madison élvezni szokta. - vont vállat. Fogalmam sem volt miről beszélt, de nem igazán akartam tudtam. Mire visszanéztem a parkettre, Ivy és Nash már eltűntek. Kétségbeesve kapkodtam a fejemet a tömegben, de sehol sem találtam őket.
- Bocs haver, mindjárt jövök. - pattantam fel Gilinsky mellől, aki nem nagyon zavartatta magát, tovább magyarázott Howie-nak, bár az egy igen dekoratív vörös hajú lány torkán dugta le a nyelvét. Annyi gondolat kavargott a fejemben, ahogy belöktem a férfimosdó ajtaját. Legelőször a kézmosónál térdelő srácot pillantotta meg, aki egy fehér kokaincsíkot szívott fel egy összetekert bankjeggyel, ezután megláttam egy csajt a földön fekve, lógó felsővel. Miután az egyik fülkében található fiú rendesen kihányta magát, meghallottam, hogy egy zárt ajtajú fülkéből nyögések szűrődnek ki. Fogaimat összeszorítva löktem be ajtaját, de egyből megbántam.
- Woah, bocs haver, folytassátok csak! - tettem fel védekezően kezeimet, mikor megláttam Billie-t, amint éppen egy szőke lánnyal unga-bungázik. Visszazártam az ajtót, és átszaladtam a női mosdóba. Nem volt nehéz dolgom, hiszem csak egy ajtó volt zárva, és ezer közül is megismerném Ivy nyögéseit, csak az fájt, hogy ezúttal nem az én nevem, hanem Nash-é hagyja el a száját hangos káromkodásokkal együtt. Elrohantam a a kézmosónál hevesen egymást vetkőztető pár mellett, és belöktem az ajtót. Nash ijedten kapta rám tekintetét, ahogy Ivy. A lány elengedte Nash derekát lábaival, és lesimította szoknyáját, miközben Nash tántorogva visszalépett és felhúzta nadrágját. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tört darabjaira a szívem a látványtól. Összeszorítottam állkapcsomat és ökölbe szorított kezekkel közelebb léptem Nash-hez.
- Cam... - ragadta meg karomat Ivy, de leráztam kezeit. Nash ijedten hátrált egészen a fülke másik faláig, és akármennyire is magasabb volt nálam, tudtam, hogy most parányinak érzi magát.
- Mi a faszt képzelsz magadról? - üvöltöttem képébe, magamból kikelve.
- Nem akar... - kezdte, de közbevágtam.
- Mit nem akartál? - ordítottam. - Megdugni a barátnőmet?
- Nem vagyok a barátnőd! - kiabált Ivy mögülem, mire rákaptam tekintetem. - Neked ott van Nora. - folytatta. - Ő a barátnőd. Mi a faszomért vagy most dühös? Azt hiszed, csak te teheted meg, hogy mással kettyintesz? Hát barátom kurvára rosszul gondolod, mert azzal keféltetem meg magam, akivel akarom, és ha ezt én most éppen Nash-sel akarom megtenni, akkor Nash-sel teszem meg! Nincs hozzá egy hangyányi közöd sem! Menj haza Norához és kúrd agyon, bánom is én, de Nash-t meg ne merd ütni, mert attól még, hogy a cipőm sarka olyan kicsit, mint a pöcsöm öccse igen jól tökön tudlak vele rúgni! - ordítozott, szemfestéke pedig teljesen elkenődött könnyeitől. Meg sem bírtam szólalni, csak némán álltam előtte, kikerekedett szemekkel ízlelgetve durva, de igazságos szavait. - Nash, menj ki nyugodtan, és megtudom ígérni, hogy erről az incidensről soha nem esik szó. - mosolygott a mögöttem álló fiúnak, aki bólintott és még egy utolsó sötét pillantást vetve rám, kiment a fülkéből.
- Nézd, Ivy, sajnálom... - kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert akkora pofont kaptam, hogy enyhén megszédültem tőle. - Ezt... Ezt megérdemeltem... - tettem sóhajtva a csípő pontra egyik kezemet és az előttem álló síró lányra néztem. - Sajnálom... - kezdtem, de megint nem tudtam elmondani, mert Ivy mellkasomnál fogva a falnak lökött.
- Utállak! - kiáltott, miközben mellkasomat ütögette. - Gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek! - kiabált, és sóhajtva magamhoz szorítottam. Egy ideig még vergődött, de néhány pillanat múlva leállt, és zokogva mellkasomba temette arcát. - Rühellek... - suttogta rázkódó testtel, elcsukló hangon, miközben a lehető legszorosabban magamhoz öleltem.
Ahogy sírva motyogta, hogy mennyire utál, mellkasomba éles fájdalom nyilallt, és szemeim könnybe lábadtak. Összepréseltem ajkaimat, hogy ne sírjam el én is magamat, de nem sikerült. Nem zokogtam hangosan, csak éppen hogy remegtem, miközben a könnyek végigcsorogtak arcomon.
Hát így történt, hogy ott álltunk, életem szerelme és én, valamikor hajnali kettő körül, a Honeycut női mosdójának legszélső fülkéjében, ölelkezve és sírva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése