2015. szeptember 14., hétfő

01. - And you were just about to tell me how you meant that you were sorry

Mayday Parade - The Last Something That Meant Anything
Még utoljára megcsókolt, nyelve végigsimított enyémen, majd legurult rólam és zihálva hátára feküdt. Próbáltam légzésemet és szívverésemet rendezni, miközben oldalamra feküdtem és mellkasára tettem fejemet. Kidolgozott felsőtestét simogattam, míg ő hátamat és nyomott egy puszit hajamba. 
- Szeretlek. - suttogta. 
- Szeretlek. - motyogtam, és megpusziltam mellkasát. Én így is gondoltam, de úgy éreztem, hogy ez fordítva nincs így. Bár minden alkalommal átjárt a melegség, mikor kimondta ezt a szót, mégis, mintha csakúgy dobálózna vele. 
- Mennyi az idő? - kérdezte halkan, miközben feljebb húzta meztelen testünkön a puha takarót. Hátranyúltam és elvettem telefonomat az éjjeliszekrényről. Mikor megláttam az időt, tudtam, hogy elfog menni. Nem akartam, hogy itt hagyjon. 
- Fél tizenegy. - suttogtam szomorúan, és visszatettem a készüléket a helyére. - Tudom, menned kell. - sóhajtottam és lemásztam róla. - De holnap ugye eljöttök a srácokkal a koncertre? 
- Ott leszünk. - ült fel ő is, és fejem hátuljánál fogva magához húzott, hogy megcsókoljon. Úgy szerettem a csókját. Ajkai mindig olyan édesek és puhák voltak. Kimászott az ágyból és összeszedte ruháit. Miközben a félhomályban meztelen testét figyeltem, meggyújtottam egy szál cigit és mélyen letüdőztem a káros anyagot, ami annyira megnyugtatott. 
- Nem szeretem, mikor cigizel. - mondta felhúzva szürke melegítőjét. 
- Nem szeretem, mikor Nora-val kefélsz. - válaszoltam kifújva a füstöt. - De úgy látszik mindkettőnknek el kell fogadnia a másik hibáit. - folytattam érzelemmentes hangon és újra beleszívtam a cigibe. Cameron hajába túrva felsóhajtott, majd felvette pólóját és leguggolt az ágy mellé. Nagy kezei közé vette apró mancsomat és megszorította. 
- Ígérem, hogy nemsokára csak a tiéd leszek. - nézett szemembe, de elfordítottam tekintetem. 
- Fél éve is ezt mondtad. 
- Esküszöm, nemsokára véget vetek ennek az egésznek! 
- Nyisd ki az ablakot, mielőtt elmész. - mondtam. Képtelen voltam tovább hallgatni a hazugságait. Felsóhajtott és megpuszilta arcomat. 
- Ivy, téged szeretlek. - suttogta. 
- Én meg a nyitott ablakot. - intettem felé, mire megrázta fejét és odament az ablakhoz. Kinyitotta, majd még utoljára felém fordult. 
- Jó éjt. - mondta és hátat fordított, hogy kimenjen. 
- Neked is. Meg Nora-nak is. - kiáltottam utána, mikor már kiment. Hallottam, ahogy elköszön Howie-tól, majd becsapta maga után az ajtót. Komótosan elszívtam cigarettámat, majd takaróba bugyolálva átmentem a nappaliba, ahol Howie tévét nézett és a telefonját nyomkodta. Leültem mellé és vállára hajtottam fejem.
- Abba kéne ezt hagynod. - mondta Twitterét görgetve. - Tönkretesz.
- Ó, Howie. - sóhajtottam. - Nekem már mindegy. - átölelte vállam és ráhajtotta fejét enyémre.
- Pia? - kérdezte néhány perc múlva.
- Pia. - bólintottam, mire átment a konyhába és visszajött két üveg vodkával. - Vicces, hogy a fanok azt hiszik, te vagy ezeken a képeken. - mutattam Howie felé telefonomat, amin megvolt nyitva egy kép, amit feltettem Instagram-ra magamról és Cameron-ról. Persze sosem jelöltem be az ilyen képeken, nagy botrány is lett volna belőle.
- Jobb, minthogyha kiderülne az igazság. - ült le, és felém nyújtotta az egyik üveget, amit mohón kivettem a kezéből és lecsavartam kupakját. Majdnem a felét megittam egy húzásra. - Hé, csak óvatosan. - nevetett Howie, és ő is meghúzta saját üvegét. Nem kellett sokkal több korty, hogy érezzem fejembe szállni az alkoholt. Meggyújtottam egy szál cigit és hátra dőltem a kanapén, miközben kifújtam a füstöt, és utána egyből beleittam a vodkába.
Igazából csak másnap reggel jöttem rá, hogy mennyire részeg voltam, mikor megnéztem MyStory-mat Snapchat-en. A fejem jobban sajgott, mint előző reggel, ezért több fájdalomcsillapítót vettem be a reggeli kávém és cigim mellé. Howie egészen tűrhető állapotban volt, pedig az ő üvegében sem maradt sok alkohol. Miután közösen lefürödtünk, felöltöztem, hogy elmenjek a Liam-mel megbeszélt találkozóra. Liam a Muffled Guts dobosa, az ő apja menedzseli a zenekart. Az esti koncert miatt már délelőtt tizenegykor ideges voltam, így gondoltam együtt idegeskedek egy másik taggal. Billie és Tony sajnos nem értek rá az idegeskedésre, pedig őket is hívtuk.
Elköszöntem Howie-tól, majd a még Cameron által kinyitott ablakomon keresztül kimásztam a tűzlépcsőre. Feltéve  napszemüvegemet lerobogtam rajta, és levettem a lakatot a lépcső korlátjához kötözött, régi stílusú biciklimről. Felpattantam rá, és kigurultam a sötét sikátorból, ami elválasztotta az én épületemet a szomszédokétól. Körülbelül negyedóra múlva odaértem a Starbucks elé, ahol általában találkozni szoktunk.
baylaismymiddlename: feelin' the white girl thing
with @liamboyson
Liam a járda szélén ült és telefonját nyomkodta. Mikor meglátott mosolyogva felállt, és megvárta, hogy kikössem biciklimet, majd két puszival köszöntöttük egymást és kerestünk egy üres asztalt a teraszon. Liam-ben azt szerettem, hogy órákig eltudtam vele beszélgetni a legnagyobb hülyeségekről, anélkül, hogy unalmas lenne.  Egy körül fejeztük be az evést, mert már mindketten televoltunk, de ott maradtunk és beszélgettünk tovább.
- Elnézést kisasszony, itt tilos a dohányzás. - szólt az egyik itt dolgozó lány, mikor meggyújtottam egy cigarettát.
- Bocsánat. - sóhajtottam elnyomva a szálat. Liam nevetve nézte, ahogy szomorúan elrakom a cigis dobozomat.
- Kellett neked rászokni.
- Könnyen beszélsz, Mr Heroin. - vigyorogtam rá. Liam nagyon sokáig szurkálta magát, néhány hónapja sikerült végül leszoknia róla.
- Én leszoktam. - hangsúlyozta ki az én szót.
- Te le is akartál. - nyújtottam ki rá a nyelvem. - Én teljesen jól megvagyok.
- Ó, hogyne. - bólogatott nem meggyőzve. Kettőkor úgy gondoltam, hogy ideje lenne hazaindulnom, így elköszöntünk és hazatekertem. Howie nem volt itthon, így miután levettem bakancsomat, sapkámat és napszemüvegemet, gondoltam megcsinálom a videót, amihez a rajongók kérdéseket küldtek. A szobámban felállítottam a kameraállványt, és leültem ágyamra, mikor elindítottam a videót.
- Sziasztok. - intettem mosolyogva. - Szóval ugye küldtetek Twitteren kérdéseket, amikre most válaszolni fogok. Sajnos az összesre nem lesz idő, beletelne néhány napba, de mindegy. Na lássuk. - elővettem telefonomat és megnéztem az első kérdést. - Oké, az első kérdés, hogy együtt vagyok-e Howie-val. - nevettem. - Nem, nem vagyok együtt Howie-val, csak kiskorom óta a legjobb barátom. De azért köszönjük mindenki jókívánságait.  Következő. "Ki a leghíresebb ember, akinek megvan a telefonszáma? Hívd fel!" Öhm... Valószínűleg a Magcon fiúk. Na meg a Muffled Guts tagjai. - mindenki tudta, hogy nagyon szoros a kapcsolatom a Magcon-osokkal, legfőképpen Nash-sel, Cam-mel és a két Jack-ekkel, de soha senki nem gondolta, hogy Cameron-nal lenne köztünk valami. A legtöbbször Navy-ról és Javy-ról hallok. Előszeretettel boronáltak össze Johnson-nal és Nash-sel, amit egyébként aranyosnak tartottam. Most őszintén, velük jobban jártam volna. Howie-n és a Muffled Guts-on kívül csak Gilinsky, Johnson és Nash tudta, hogy mi van köztünk Cameron-nal, és mindannyiukban megbíztam. - És akkor felhívom mondjuk... Johnson-t. - átmentem a névjegyekbe és felhívtam Jack-et. Kihangosítottam, hogy lehessen hallani a videóban és vártam, míg végül a negyedik csengésre felvette.
- Mizu, baba? - szólt bele, szokásos becenevemen szólítva.
- Szia J. - köszöntem mosolyogva. - Videót csinálok és fel kellett hívnom a leghíresebb embert akinek megvan a száma, szóval... Ennyi.
- Ja, rendben. Este ott leszünk a koncerten.
- Köszi. Na, szia, puszi.
- Puszi.
- Következő kérdés. Szoktam-e meztelenül aludni? Öhm... Néha, igen. - nevettem fel zavartan és továbbmentem a következőre. - "Hány gyereket szeretnél?" Egyelőre egyet sem. És a jövőben maximum... egyet. "Először a könyved olvasod vagy megnézed a filmet?" Általában először elolvasom a könyvet. Imádok olvasni. "Mi a kedvenc mesefilmed?" Fhu, ez nehéz. - töprengtem. - Nagyon szeretem a meséket... Azt hiszem az Alíz Csodaországban örök kedvenc, igen. "Mi az első dolgod mikor felkelsz?" Kávé, cigi, telefon. Ne! - tettem fel a mutatóujjam. - Ne élj így! "Szereted-e a piercingeket és a tetoválásokat?" Igen, és nekem is van egy tetkóm itt. - háttal fordultam a kamerának és felemeltem hajamat, hogy látszódjon a tarkómra tetovált kereszt. - És piercingem is volt az orromban, de már nem hordom. - fordultam vissza. - Következő. "Mi az első három dolog ami eszedbe jut, ha azt hallod, hogy banán?" Tarzan, majom, szafari. "Mi most a kedvenc dalod?" Öhm... - a mellettem heverő laptopon elindítottam Halsey-tól a Colors-t, és néhány másodpercig énekeltem, majd kikapcsoltam és tovább mentem a következő kérdésre. - "Melyik zoknidat veszed fel először?" Aaa...A balt. A balt. Oké srácok, köszönöm, hogy megnéztétek. - mosolyogtam. - És este mindenkit várok a koncerten, ne felejtsétek otthon a jegyeket. Sziasztoook! - intettem, majd felálltam és kikapcsoltam a kamerát. Mire feltöltöttem a videót a gépemre és megszerkesztettem, valamint feltöltöttem YouTube-ra, már öt óra volt, a koncert pedig fél nyolckor kezdődik, így elkezdtem készülődni.
Howie fél hétkor ért haza, így '69-es Chevy Nova-jával hamar oda is értünk a koncert helyszínére. Rohadt ideges voltam, össze-vissza toporogtam a Mayan Night Club színpada mellett, amíg felkerültek a hangszerek. Feszülten rángattam felsőm ujját, amíg Cameron hátulról át nem ölelt. Mind a négy srác ott volt velünk, mindig backstage nézték a koncerteket.
- Nyugi. - suttogta és nyomott egy puszit nyakamra, amitől kirázott a hideg. - Már ezerszer csináltad. - felé fordultam és nyaka köré fontam karjaimat.
- Tudom, de akkor is ideges vagyok. - öleltem magamhoz szorosan.

.:Nash szemszöge:.

- Gilinsky, háromra itt vagy, vagy megrúglak! - kiáltottam oda Jack-nek, aki csigalassúsággal készülődött. Már Johnson és Cam is ott álltak mellettem az ajtóban, de Gilinsky még csak a pólóját vette fel. 
- Megyek mááár! - jött oda felvenni a cipőjét is. 
- Lassabban nem megy, Finnegan? - idegeskedett Cam. 
- Anyád a Finnegan. - nézett rá Jack gyilkos tekintettel.
- Tényleg siess! - utasította Johnson is. Végül tíz perccel később sikerült elindulni, persze csak miután lőttem magunkról egy képet, amit posztoltam Instagram-on indulunk megnézni a Muffled Guts-t a Mayan-be képaláírással. 
Az egész zenekarból mindig is Ivy volt a legidegesebb fellépések előtt. Idegesen toporgott backstage, miközben a két Jack Billie-vel, a basszusgitárossal és Liam-mel beszélgetve ültek a földön. Én és Cam egy kanapén ültünk, miközben Howie és Tony, a gitáros próbálták lenyugtatni Ivy-t, aki mindenáron megakart inni egy fél üveg whisky-t kezdés előtt. 
- Reménytelen. - ült le mellém Tony. - Feszt inni akar. - mondta, mire felnevettem. Miután Howie megölelgette Ivy-t, odament Billie-ékhez, és bekapcsolódott a beszélgetésbe. 
- Szerintem adjatok neki valamint, ártani nem fog. - ajánlottam. 
- Ha egyszer elkezdi, nem hagyja abba. - kuncogott Cam, majd felállt és hátulról átölelte Ivy-t. Mosolyogva néztem, ahogy a lány megfordul és magához szorítja Cam-et. 
- Ivy nagyon szereti. - mondta Tony. 
- Cam is nagyon szereti. - válaszoltam. És igazat mondtam. Ami Cameron és Nora között volt, egy ideje már nem a szerelemről szólt, hanem arról, hogy megszokták egymás közelségét és félték ezt feladni. Tudom, mert Cameron sok mindent elmondott erről. Tisztában voltam vele, hogy Ivy-be szerelmes. Cam átölelte Ivy derekát és felemelte, így nyomott egy hosszú puszit ajkaira. Sunyiban csináltam róluk egy képet, hogy ne látszódjon az arcuk és feltettem MyStory-mba. 
Nekem sem tetszett, amit Cameron csinál, de az volt a legfontosabb, hogy boldog legyen, és Ivy száz százalékban boldoggá tette. Ami zavart, hogy megcsalja Nora-t. Soha nem jöttem ki jól vele, de akkor is úgy gondoltam, hogy ezen a téren Cam egy féreg.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése