02. - She's naughty to the end

Theory Of A Deadman - Bad Girlfriend

A közönség hangosan énekelte a szöveget Unapologetic című dalunkhoz, ami az első volt aznap este. Mindig melegséggel töltött el, hogy mennyien eljönnek a koncertekre, meg hogy egyáltalán mennyien támogatják a zenekart. 

- Na, emberek. - mondtam a mikrofonba, mikor vége lett az első dalnak. - Szeretném hallani, hogy mennyire érzitek jól magatokat! - alig fejeztem be mondandómat, máris hangos kiabálás lett. Nevetve összenéztem Billie-vel. - A következő dal... - kezdtem, de már bele is kiabáltak, hogy What Sober Couldn't Say. - Igen, pontosan. - nevettem. - Szeretném, ha ti is énekelnétek, jó? Na, srácok. - szóltam a három fiúnak, akik belekezdtek a dalba. Az egész bár egyszerre énekelte a szöveget velem. Eljátszottuk még az American Boys, Familiar Taste Of Poison, Beautiful With You és Dirty Mind című dalainkat, majd sor került legújabb dalunkra, ami már az új albumon kap helyet, a The Reckoning-ra. Pontosan tudtam, hogy Cameron érzi, ez a dal is neki íródott. Mindig tudja, ha róla írok dalt, mindig rájön, de soha nem változtat semmit a helyzeten. Ezután következett a Bad Girl's World, a Sick Individual, a Scream, az I Am The Fire, a Love Bites, és végül az Amen, amiről az albumot is elneveztük.
Annyira szerettem a koncerteket. Szabadnak éreztem magamat a színpadon, minden gondom-bajom elfelejtettem és csak a zenekar volt, meg a hangos közönség. Mindig kaptam leveleket a rajongóktól, mondván mennyit segítettem nekik, meg úgy az egész zenekar, és ettől olyan jól éreztem magam. Sokszor olyan gyönyörűeket írtak, hogy nem tudtam megállni a sírást.
Izzadtan, fáradtan, de boldogan jöttünk le mind a négyen a színpadról. Howie mosolyogva megölelt, majd Nash és a két Jack is. Cameron nyomott egy puszit homlokomra, mielőtt a srácokkal bementünk volna az öltözőbe. A többiek kint megvártak, mert megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova bulizni, de sajnos Tony és Liam nem tudtak jönni, mert Tony még a szüleivel élt, akik elég szigorúak, és haza kellett mennie, Liam-nek pedig a barátnője, Jenna nem tudott eljönni a koncertre, ezért Liam átment hozzá. A három fiú hamar elintézte dolgait, lezuhanyoztak és átöltöztek, majd magamra hagytak az öltözőben, hogy én is eltudjak készülni. A zuhanyzással hamar végeztem, és miután megszárítottam hajamat, egy törölközőbe csavarva ültem a hatalmas tükör előtt és sminkemmel vesződtem, mikor kinyílt az ajtó és Cam kukucskált be rajta.
- Gyere be. - mosolyogtam rá halványan a tükrön át, majd befejeztem bal szememet is és fülbevalóimat is betettem. Cam bezárta maga mögött az ajtót és leguggolt mellém. Nem néztem rá, hanem betettem fekete rózsás csatomat.
- Hé, kicsim. - fogta meg egyik kezemet.
- Hm? - néztem le rá.
- Nagyon jó voltál. - mosolygott.
- Kösz. - mondtam és felálltam, hogy felvegyem ruhámat, de még mielőtt letekerhettem volna magamról a törölközőt, Cam megfogta csuklómat és magához rántott, így hátam mellkasának ütközött. Megfordultam és dereka köré fontam karjaimat.
- Szeretlek. - mosolygott le rám és magához húzott, hogy ajkait enyémekre tapassza. Mindig megijeszt amit ilyenkor érzek. Mikor megcsókol, megölel, hozzámér vagy akár csak rám néze, azt kívánon bárcsak ezek a pillanatok örökké tartanának, bárcsak teljesen az enyém lenne és akármikor megcsókolhatnám, akárhol. De sajnos ez az apró csók is csak néhány pillanatig tartott.
- Én is téged. - mondtam, és lábujjhegyre állva nyakhajlatába temettem arcomat, miközben beszívtam mámorító illatát és még jobban magamhoz szorítottam. Megsimogatta hátamat és nyomott egy puszit hajamba.
- Öltözz fel és menjünk, jó? - tolt el magától, hogy szemembe tudjon nézni és még nyomott egy hosszú puszit ajkaimra, majd elengedett és becsukva maga után az ajtót kiment az öltözőből. Sóhajtva levettem magamról a törölközőt és néhány perc múlva már teljesen készen álltam a tükör előtt, és simítottam végig a ruhán.
Howie és én az ő kocsijában, míg a többiek Cam autójával tettük meg az alig tízperces utat a Honeycut-ig, amin már kívülről látszott, hogy tele van. Nagy nehezen találtunk csak egy üres boxot, itt viszont elkezdődött a veszekedés, hogy ki megy el italért, de végül Johnson elvállalta a feladatot, és miután mindenki elmondta, hogy mit kér, el is tűnt a tömegben. Az U alakú kanapén én ültem teljesen középen, egyik oldalamon Nash, a másikon Howie, aki mellett pedig Cameron, utána pedig Gilinsky. Nash másik oldalán Billie foglalt helyet, aki mellé körülbelül negyedóra múlva leült Johnson is, letéve az asztalra a temérdek italt. Mohón gurítottam le a pohárban lévő Metaxát, ami ugyan marta torkomat, de nemsokára teljesen felszabadított.
- Ki akar biliárdozni? - kérdezte Gilinsky, miután megitta konyakját.
- Én! - kiáltottam, és miután átmásztam Howie-n és Cam-en, Jack-kel elindultunk a biliárdasztalhoz, de persze előtte megálltunk a pultnál két üveg sörért. Szerintem nagyon nem a szabályok szerint játszottunk, de annyira nem izgatott, viszont miután Jack harmadjára is szándékosan lőtte be a fehér golyót a lyukba, úgy döntöttem inkább iszok valamit, hiszen sörömmel már végeztem. Az asztalnál Billie, Howie és Johnson nem voltak ott, feltételeztem, hogy találtak maguknak partnert az estére. Odamentem a pulthoz, ahol a nagy tömegben csak öt perc múlva kerültem sorra, de szerencsémre pont felszabadult egy szék, így helyet is foglaltam. Rendeltem egy pohár Calvadost, amit igen hamar megkaptam és legurítottam, így kértem még egyet.
- Nekem is lesz egy. - állt meg mellettem egy körülbelül velem egyidős, magas, rasztahajú fiú, majd miután a pultos bólintott nekitámaszkodott a bárpultnak és rám mosolygott, amit viszonoztam. - Egyedül vagy?
- Öhm... Nem. - ráztam meg a fejem. - Ott. - mutattam a boxunk felé, ahol már csak Gilinsky és Cam ült. - Vannak a barátaim. Meg úgy szétszóródva mindenhol. - tártam szét karomat vihogva. A fiú halkan felkuncogott, majd beleivott az immár megérkezett italba. Ezt a kört is hamar lehúztam és intettem a pultosnak, aki már tudta, hogy mit hozzon. Nem tagadom, már eléggé fejembe szállt az alkohol, ezért is bólintottam gondolkodás nélkül, mikor a fiú megkérdezte, hogy szeretnék-e táncolni. Miután megittam utolsó pohár Calvadosomat is, megragadtam a kezét és magam után húztam a színes fényekkel kivilágított táncparkettre, ami szokás szerint tele volt. A zene olyan hangos volt, hogy hallottam a basszust mellkasomban, miközben karjaimat a fiú nyaka köré fontam és ringatni kezdtem csípőmet a dal ütemére. A srác kezeit derekamra tette és közelebb húzott magához. Körülbelül két dalt táncoltunk így végig, azután háttal fordultam neki, és fenekemet a nadrágjában érezhető kemény gombócnak dörzsölve táncoltunk tovább, miközben karjait derekam köré fonta és nyakamat kezdte csókolgatni. Mikor igazán kezdtem beleélni magam, valaki hirtelen elrántott a rasztától.
- Elrabolom, ha nem bánod. - mondta Nash.
- Nash, mi szart csinálsz? - próbáltam kirántani csuklómat szorításából, de nem engedett.
- Hallod, engedd már el! - mondta a fiú, de Nash nem engedett, így az vállat vont és továbbállt.
- Mi a faszom bajod van? - kiabáltam, hogy hallja.
- Cam-nek nem tetszett a dolog. - biccentett a box felé, ahonnan Cameron minket figyelt.
- Nekem is sok minden nem tetszik, amit csinál. És egyébként is, akkor miért nem ő jött ide? - kiabáltam mérgesen.
- Na arról fogalmam sincs. - vihogott Nash elengedve kezemet és hosszú hajába túrt vele. Látszott rajta, hogy már ő sincs magánál, én sem voltam, így hirtelen ötlettől vezérelve megfordultam, mellkasának dőltem, és karjait derekam köré tekertem. - Mit csinálsz? - kérdezte, de nem engedett el, csak még szorosabban magához húzott. Vigyorogva kezdtem táncolni, és hátrafelé nyúlva nyaka köré tettem karjaimat. Nash néhány másodperc múlva már szorosan markolta csípőmet és enyhén agresszíven dörzsölte magát nekem, amit őszintén szólva cseppet sem bántam. Nem igazán tudom mi tudom, hogy kerültünk a női mosdó egyik fülkéjébe, csak arra emlékszem, hogy Nash nyakamat szívja, miközben nadrágját cipzározom, majd tolom le.

.:Cam szemszöge:.

Mikor megláttam Ivy-t azzal a rasztával táncolni, elöntött a féltékenység. Gilinsky még mindig beszélt hozzám, éppen az ő és Madison szexuális életét taglalta, amire tényleg nagyon kíváncsi voltam (érezd az iróniát), de én nem tudtam és egyébként nem is akartam rá figyelni. Semmi jogom nem volt úgy érezni, ahogy, hiszen nekem ott volt Nora, és tudtam, hogy ez ezerszer jobban bántja Ivy-t, mint engem ez az idegen srác. Pedig hányszor megígértem már neki, hogy szakítok a barátnőmmel, de egyszerűen soha nem jött össze. Talán nem akartam eléggé. Pedig tudtam, hogy Nora már nem szeret, és tudtam, hogy már én sem szeretem őt. Csupán két évig voltunk együtt, de már régóta nem volt meg ebben a kapcsolatban, ami az elején. Csak féltünk ennek véget vetni, valami újba kezdeni. De Ivy... Őt szerettem, teljes szívemből, mindennél jobban, és fájt tudni, hogy folyamatosan bántom. Hányszor elhatároztam már Ivy fájdalommal és csalódással teli kék szemeibe nézve, hogy megbeszélem a dolgokat Nora-val... 

Nash, aki teljesen részegen odabotorkált az asztalhoz, látta, hogy mit figyelek, és megveregette vállamat, majd odabandukolt a tömegben álló pároshoz. Összeráncolt szemöldökkel néztem, ahogy elrántja Ivy-t a fiútól. Az üvöltő zenétől nem hallottam semmit, de láttam, hogy Ivy kiabál egy sort, a srác pedig megvonja vállát és elmegy a pulthoz. Ivy egy kis ideig még hisztizett, majd Nash nevetve beletúrt hajába. Ezután olyan dolog történt, amitől egyenesen tátva maradt a szám. Ivy és Nash táncolni kezdtek. De nem ám olyan kis ártatlan rángatózást. Ó, dehogy. Majdnem egymásnak estek ott, mindenki előtt. Sóhajtva kezeimbe temettem arcomat. 

- Mi van? - kérdezte Gilinsky. - Madison élvezni szokta. - vont vállat. Fogalmam sem volt miről beszélt, de nem igazán akartam tudtam. Mire visszanéztem a parkettre, Ivy és Nash már eltűntek. Kétségbeesve kapkodtam a fejemet a tömegben, de sehol sem találtam őket. 

- Bocs haver, mindjárt jövök. - pattantam fel Gilinsky mellől, aki nem nagyon zavartatta magát, tovább magyarázott Howie-nak, bár az egy igen dekoratív vörös hajú lány torkán dugta le a nyelvét. Annyi gondolat kavargott a fejemben, ahogy belöktem a férfimosdó ajtaját. Legelőször a kézmosónál térdelő srácot pillantotta meg, aki egy fehér kokaincsíkot szívott fel egy összetekert bankjeggyel, ezután megláttam egy csajt a földön fekve, lógó felsővel. Miután az egyik fülkében található fiú rendesen kihányta magát, meghallottam, hogy egy zárt ajtajú fülkéből nyögések szűrődnek ki. Fogaimat összeszorítva löktem be ajtaját, de egyből megbántam. 

- Woah, bocs haver, folytassátok csak! - tettem fel védekezően kezeimet, mikor megláttam Billie-t, amint éppen egy szőke lánnyal unga-bungázik. Visszazártam az ajtót, és átszaladtam a női mosdóba. Nem volt nehéz dolgom, hiszem csak egy ajtó volt zárva, és ezer közül is megismerném Ivy nyögéseit, csak az fájt, hogy ezúttal nem az én nevem, hanem Nash-é hagyja el a száját hangos káromkodásokkal együtt. Elrohantam a a kézmosónál hevesen egymást vetkőztető pár mellett, és belöktem az ajtót. Nash ijedten kapta rám tekintetét, ahogy Ivy. A lány elengedte Nash derekát lábaival, és lesimította szoknyáját, miközben Nash tántorogva visszalépett és felhúzta nadrágját. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tört darabjaira a szívem a látványtól. Összeszorítottam állkapcsomat és ökölbe szorított kezekkel közelebb léptem Nash-hez. 

- Cam... - ragadta meg karomat Ivy, de leráztam kezeit. Nash ijedten hátrált egészen a fülke másik faláig, és akármennyire is magasabb volt nálam, tudtam, hogy most parányinak érzi magát. 

- Mi a faszt képzelsz magadról? - üvöltöttem képébe, magamból kikelve. 

- Nem akar... - kezdte, de közbevágtam.

- Mit nem akartál? - ordítottam. - Megdugni a barátnőmet? 

- Nem vagyok a barátnőd! - kiabált Ivy mögülem, mire rákaptam tekintetem. - Neked ott van Nora. - folytatta. - Ő a barátnőd. Mi a faszomért vagy most dühös? Azt hiszed, csak te teheted meg, hogy mással kettyintesz? Hát barátom kurvára rosszul gondolod, mert azzal keféltetem meg magam, akivel akarom, és ha ezt én most éppen Nash-sel akarom megtenni, akkor Nash-sel teszem meg! Nincs hozzá egy hangyányi közöd sem! Menj haza Norához és kúrd agyon, bánom is én, de Nash-t meg ne merd ütni, mert attól még, hogy a cipőm sarka olyan kicsit, mint a pöcsöm öccse igen jól tökön tudlak vele rúgni! - ordítozott, szemfestéke pedig teljesen elkenődött könnyeitől. Meg sem bírtam szólalni, csak némán álltam előtte, kikerekedett szemekkel ízlelgetve durva, de igazságos szavait. - Nash, menj ki nyugodtan, és megtudom ígérni, hogy erről az incidensről soha nem esik szó. - mosolygott a mögöttem álló fiúnak, aki bólintott és még egy utolsó sötét pillantást vetve rám, kiment a fülkéből. 

- Nézd, Ivy, sajnálom... - kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert akkora pofont kaptam, hogy enyhén megszédültem tőle. - Ezt... Ezt megérdemeltem... - tettem sóhajtva a csípő pontra egyik kezemet és az előttem álló síró lányra néztem. - Sajnálom... - kezdtem, de megint nem tudtam elmondani, mert Ivy mellkasomnál fogva a falnak lökött. 

- Utállak! - kiáltott, miközben mellkasomat ütögette. - Gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek! - kiabált, és sóhajtva magamhoz szorítottam. Egy ideig még vergődött, de néhány pillanat múlva leállt, és zokogva mellkasomba temette arcát. - Rühellek... - suttogta rázkódó testtel, elcsukló hangon, miközben a lehető legszorosabban magamhoz öleltem. 

Ahogy sírva motyogta, hogy mennyire utál, mellkasomba éles fájdalom nyilallt, és szemeim könnybe lábadtak. Összepréseltem ajkaimat, hogy ne sírjam el én is magamat, de nem sikerült. Nem zokogtam hangosan, csak éppen hogy remegtem, miközben a könnyek végigcsorogtak arcomon. 

Hát így történt, hogy ott álltunk, életem szerelme és én, valamikor hajnali kettő körül, a Honeycut női mosdójának legszélső fülkéjében, ölelkezve és sírva.  

01. - And you were just about to tell me how you meant that you were sorry

Mayday Parade - The Last Something That Meant Anything

Még utoljára megcsókolt, nyelve végigsimított enyémen, majd legurult rólam és zihálva hátára feküdt. Próbáltam légzésemet és szívverésemet rendezni, miközben oldalamra feküdtem és mellkasára tettem fejemet. Kidolgozott felsőtestét simogattam, míg ő hátamat és nyomott egy puszit hajamba. 

- Szeretlek. - suttogta. 

- Szeretlek. - motyogtam, és megpusziltam mellkasát. Én így is gondoltam, de úgy éreztem, hogy ez fordítva nincs így. Bár minden alkalommal átjárt a melegség, mikor kimondta ezt a szót, mégis, mintha csakúgy dobálózna vele. 

- Mennyi az idő? - kérdezte halkan, miközben feljebb húzta meztelen testünkön a puha takarót. Hátranyúltam és elvettem telefonomat az éjjeliszekrényről. Mikor megláttam az időt, tudtam, hogy elfog menni. Nem akartam, hogy itt hagyjon. 

- Fél tizenegy. - suttogtam szomorúan, és visszatettem a készüléket a helyére. - Tudom, menned kell. - sóhajtottam és lemásztam róla. - De holnap ugye eljöttök a srácokkal a koncertre? 

- Ott leszünk. - ült fel ő is, és fejem hátuljánál fogva magához húzott, hogy megcsókoljon. Úgy szerettem a csókját. Ajkai mindig olyan édesek és puhák voltak. Kimászott az ágyból és összeszedte ruháit. Miközben a félhomályban meztelen testét figyeltem, meggyújtottam egy szál cigit és mélyen letüdőztem a káros anyagot, ami annyira megnyugtatott. 

- Nem szeretem, mikor cigizel. - mondta felhúzva szürke melegítőjét. 

- Nem szeretem, mikor Nora-val kefélsz. - válaszoltam kifújva a füstöt. - De úgy látszik mindkettőnknek el kell fogadnia a másik hibáit. - folytattam érzelemmentes hangon és újra beleszívtam a cigibe. Cameron hajába túrva felsóhajtott, majd felvette pólóját és leguggolt az ágy mellé. Nagy kezei közé vette apró mancsomat és megszorította. 

- Ígérem, hogy nemsokára csak a tiéd leszek. - nézett szemembe, de elfordítottam tekintetem. 

- Fél éve is ezt mondtad. 

- Esküszöm, nemsokára véget vetek ennek az egésznek! 

- Nyisd ki az ablakot, mielőtt elmész. - mondtam. Képtelen voltam tovább hallgatni a hazugságait. Felsóhajtott és megpuszilta arcomat. 

- Ivy, téged szeretlek. - suttogta. 

- Én meg a nyitott ablakot. - intettem felé, mire megrázta fejét és odament az ablakhoz. Kinyitotta, majd még utoljára felém fordult. 

- Jó éjt. - mondta és hátat fordított, hogy kimenjen. 

- Neked is. Meg Nora-nak is. - kiáltottam utána, mikor már kiment. Hallottam, ahogy elköszön Howie-tól, majd becsapta maga után az ajtót. Komótosan elszívtam cigarettámat, majd takaróba bugyolálva átmentem a nappaliba, ahol Howie tévét nézett és a telefonját nyomkodta. Leültem mellé és vállára hajtottam fejem.
- Abba kéne ezt hagynod. - mondta Twitterét görgetve. - Tönkretesz.
- Ó, Howie. - sóhajtottam. - Nekem már mindegy. - átölelte vállam és ráhajtotta fejét enyémre.
- Pia? - kérdezte néhány perc múlva.
- Pia. - bólintottam, mire átment a konyhába és visszajött két üveg vodkával. - Vicces, hogy a fanok azt hiszik, te vagy ezeken a képeken. - mutattam Howie felé telefonomat, amin megvolt nyitva egy kép, amit feltettem Instagram-ra magamról és Cameron-ról. Persze sosem jelöltem be az ilyen képeken, nagy botrány is lett volna belőle.
- Jobb, minthogyha kiderülne az igazság. - ült le, és felém nyújtotta az egyik üveget, amit mohón kivettem a kezéből és lecsavartam kupakját. Majdnem a felét megittam egy húzásra. - Hé, csak óvatosan. - nevetett Howie, és ő is meghúzta saját üvegét. Nem kellett sokkal több korty, hogy érezzem fejembe szállni az alkoholt. Meggyújtottam egy szál cigit és hátra dőltem a kanapén, miközben kifújtam a füstöt, és utána egyből beleittam a vodkába.
Igazából csak másnap reggel jöttem rá, hogy mennyire részeg voltam, mikor megnéztem MyStory-mat Snapchat-en. A fejem jobban sajgott, mint előző reggel, ezért több fájdalomcsillapítót vettem be a reggeli kávém és cigim mellé. Howie egészen tűrhető állapotban volt, pedig az ő üvegében sem maradt sok alkohol. Miután közösen lefürödtünk, felöltöztem, hogy elmenjek a Liam-mel megbeszélt találkozóra. Liam a Muffled Guts dobosa, az ő apja menedzseli a zenekart. Az esti koncert miatt már délelőtt tizenegykor ideges voltam, így gondoltam együtt idegeskedek egy másik taggal. Billie és Tony sajnos nem értek rá az idegeskedésre, pedig őket is hívtuk.
Elköszöntem Howie-tól, majd a még Cameron által kinyitott ablakomon keresztül kimásztam a tűzlépcsőre. Feltéve  napszemüvegemet lerobogtam rajta, és levettem a lakatot a lépcső korlátjához kötözött, régi stílusú biciklimről. Felpattantam rá, és kigurultam a sötét sikátorból, ami elválasztotta az én épületemet a szomszédokétól. Körülbelül negyedóra múlva odaértem a Starbucks elé, ahol általában találkozni szoktunk.

baylaismymiddlename: feelin' the white girl thing
with @liamboyson

Liam a járda szélén ült és telefonját nyomkodta. Mikor meglátott mosolyogva felállt, és megvárta, hogy kikössem biciklimet, majd két puszival köszöntöttük egymást és kerestünk egy üres asztalt a teraszon. Liam-ben azt szerettem, hogy órákig eltudtam vele beszélgetni a legnagyobb hülyeségekről, anélkül, hogy unalmas lenne.  Egy körül fejeztük be az evést, mert már mindketten televoltunk, de ott maradtunk és beszélgettünk tovább.
- Elnézést kisasszony, itt tilos a dohányzás. - szólt az egyik itt dolgozó lány, mikor meggyújtottam egy cigarettát.
- Bocsánat. - sóhajtottam elnyomva a szálat. Liam nevetve nézte, ahogy szomorúan elrakom a cigis dobozomat.
- Kellett neked rászokni.
- Könnyen beszélsz, Mr Heroin. - vigyorogtam rá. Liam nagyon sokáig szurkálta magát, néhány hónapja sikerült végül leszoknia róla.
- Én leszoktam. - hangsúlyozta ki az én szót.
- Te le is akartál. - nyújtottam ki rá a nyelvem. - Én teljesen jól megvagyok.
- Ó, hogyne. - bólogatott nem meggyőzve. Kettőkor úgy gondoltam, hogy ideje lenne hazaindulnom, így elköszöntünk és hazatekertem. Howie nem volt itthon, így miután levettem bakancsomat, sapkámat és napszemüvegemet, gondoltam megcsinálom a videót, amihez a rajongók kérdéseket küldtek. A szobámban felállítottam a kameraállványt, és leültem ágyamra, mikor elindítottam a videót.
- Sziasztok. - intettem mosolyogva. - Szóval ugye küldtetek Twitteren kérdéseket, amikre most válaszolni fogok. Sajnos az összesre nem lesz idő, beletelne néhány napba, de mindegy. Na lássuk. - elővettem telefonomat és megnéztem az első kérdést. - Oké, az első kérdés, hogy együtt vagyok-e Howie-val. - nevettem. - Nem, nem vagyok együtt Howie-val, csak kiskorom óta a legjobb barátom. De azért köszönjük mindenki jókívánságait.  Következő. "Ki a leghíresebb ember, akinek megvan a telefonszáma? Hívd fel!" Öhm... Valószínűleg a Magcon fiúk. Na meg a Muffled Guts tagjai. - mindenki tudta, hogy nagyon szoros a kapcsolatom a Magcon-osokkal, legfőképpen Nash-sel, Cam-mel és a két Jack-ekkel, de soha senki nem gondolta, hogy Cameron-nal lenne köztünk valami. A legtöbbször Navy-ról és Javy-ról hallok. Előszeretettel boronáltak össze Johnson-nal és Nash-sel, amit egyébként aranyosnak tartottam. Most őszintén, velük jobban jártam volna. Howie-n és a Muffled Guts-on kívül csak Gilinsky, Johnson és Nash tudta, hogy mi van köztünk Cameron-nal, és mindannyiukban megbíztam. - És akkor felhívom mondjuk... Johnson-t. - átmentem a névjegyekbe és felhívtam Jack-et. Kihangosítottam, hogy lehessen hallani a videóban és vártam, míg végül a negyedik csengésre felvette.
- Mizu, baba? - szólt bele, szokásos becenevemen szólítva.
- Szia J. - köszöntem mosolyogva. - Videót csinálok és fel kellett hívnom a leghíresebb embert akinek megvan a száma, szóval... Ennyi.
- Ja, rendben. Este ott leszünk a koncerten.
- Köszi. Na, szia, puszi.
- Puszi.
- Következő kérdés. Szoktam-e meztelenül aludni? Öhm... Néha, igen. - nevettem fel zavartan és továbbmentem a következőre. - "Hány gyereket szeretnél?" Egyelőre egyet sem. És a jövőben maximum... egyet. "Először a könyved olvasod vagy megnézed a filmet?" Általában először elolvasom a könyvet. Imádok olvasni. "Mi a kedvenc mesefilmed?" Fhu, ez nehéz. - töprengtem. - Nagyon szeretem a meséket... Azt hiszem az Alíz Csodaországban örök kedvenc, igen. "Mi az első dolgod mikor felkelsz?" Kávé, cigi, telefon. Ne! - tettem fel a mutatóujjam. - Ne élj így! "Szereted-e a piercingeket és a tetoválásokat?" Igen, és nekem is van egy tetkóm itt. - háttal fordultam a kamerának és felemeltem hajamat, hogy látszódjon a tarkómra tetovált kereszt. - És piercingem is volt az orromban, de már nem hordom. - fordultam vissza. - Következő. "Mi az első három dolog ami eszedbe jut, ha azt hallod, hogy banán?" Tarzan, majom, szafari. "Mi most a kedvenc dalod?" Öhm... - a mellettem heverő laptopon elindítottam Halsey-tól a Colors-t, és néhány másodpercig énekeltem, majd kikapcsoltam és tovább mentem a következő kérdésre. - "Melyik zoknidat veszed fel először?" Aaa...A balt. A balt. Oké srácok, köszönöm, hogy megnéztétek. - mosolyogtam. - És este mindenkit várok a koncerten, ne felejtsétek otthon a jegyeket. Sziasztoook! - intettem, majd felálltam és kikapcsoltam a kamerát. Mire feltöltöttem a videót a gépemre és megszerkesztettem, valamint feltöltöttem YouTube-ra, már öt óra volt, a koncert pedig fél nyolckor kezdődik, így elkezdtem készülődni.
Howie fél hétkor ért haza, így '69-es Chevy Nova-jával hamar oda is értünk a koncert helyszínére. Rohadt ideges voltam, össze-vissza toporogtam a Mayan Night Club színpada mellett, amíg felkerültek a hangszerek. Feszülten rángattam felsőm ujját, amíg Cameron hátulról át nem ölelt. Mind a négy srác ott volt velünk, mindig backstage nézték a koncerteket.
- Nyugi. - suttogta és nyomott egy puszit nyakamra, amitől kirázott a hideg. - Már ezerszer csináltad. - felé fordultam és nyaka köré fontam karjaimat.
- Tudom, de akkor is ideges vagyok. - öleltem magamhoz szorosan.

.:Nash szemszöge:.

- Gilinsky, háromra itt vagy, vagy megrúglak! - kiáltottam oda Jack-nek, aki csigalassúsággal készülődött. Már Johnson és Cam is ott álltak mellettem az ajtóban, de Gilinsky még csak a pólóját vette fel. 

- Megyek mááár! - jött oda felvenni a cipőjét is. 

- Lassabban nem megy, Finnegan? - idegeskedett Cam. 

- Anyád a Finnegan. - nézett rá Jack gyilkos tekintettel.

- Tényleg siess! - utasította Johnson is. Végül tíz perccel később sikerült elindulni, persze csak miután lőttem magunkról egy képet, amit posztoltam Instagram-on indulunk megnézni a Muffled Guts-t a Mayan-be képaláírással. 

Az egész zenekarból mindig is Ivy volt a legidegesebb fellépések előtt. Idegesen toporgott backstage, miközben a két Jack Billie-vel, a basszusgitárossal és Liam-mel beszélgetve ültek a földön. Én és Cam egy kanapén ültünk, miközben Howie és Tony, a gitáros próbálták lenyugtatni Ivy-t, aki mindenáron megakart inni egy fél üveg whisky-t kezdés előtt. 

- Reménytelen. - ült le mellém Tony. - Feszt inni akar. - mondta, mire felnevettem. Miután Howie megölelgette Ivy-t, odament Billie-ékhez, és bekapcsolódott a beszélgetésbe. 

- Szerintem adjatok neki valamint, ártani nem fog. - ajánlottam. 

- Ha egyszer elkezdi, nem hagyja abba. - kuncogott Cam, majd felállt és hátulról átölelte Ivy-t. Mosolyogva néztem, ahogy a lány megfordul és magához szorítja Cam-et. 

- Ivy nagyon szereti. - mondta Tony. 

- Cam is nagyon szereti. - válaszoltam. És igazat mondtam. Ami Cameron és Nora között volt, egy ideje már nem a szerelemről szólt, hanem arról, hogy megszokták egymás közelségét és félték ezt feladni. Tudom, mert Cameron sok mindent elmondott erről. Tisztában voltam vele, hogy Ivy-be szerelmes. Cam átölelte Ivy derekát és felemelte, így nyomott egy hosszú puszit ajkaira. Sunyiban csináltam róluk egy képet, hogy ne látszódjon az arcuk és feltettem MyStory-mba. 

Nekem sem tetszett, amit Cameron csinál, de az volt a legfontosabb, hogy boldog legyen, és Ivy száz százalékban boldoggá tette. Ami zavart, hogy megcsalja Nora-t. Soha nem jöttem ki jól vele, de akkor is úgy gondoltam, hogy ezen a téren Cam egy féreg.  

00. - There's a shadow hanging over me

The Beatles - Yesterday

Kétségbeesetten próbáltam meggyőzni, hogy maradjon éjszakára. De nem. Haza kellett mennie. Nora várta. Nora, a barátnője, valószínűleg a kanapén ült, arcát kezeibe temetve, és azon gondolkozott, hogy merre van a barátja, miközben az engem dugott. Tizenegy előtt pár perccel már egyedül ültem ágyamon, takaróba tekert testtel, és az ötödik cigimet szívva gondolkoztam az élet értelmén. Ha Howie itthon lett volna, talán nem szemeztem volna az éjjeliszekrényemen heverő antidepresszánsokkal. De Howie nem volt itthon. Én pedig percekig csak a gyógyszeres dobozt bámultam. Betegnek éreztem magamat. Milyen sok ideje már. Bátor akartam lenni, addig a néhány pillanatig, amíg beveszem a pirulákat, és ráiszok valamit. De nem voltam bátor. Féltem. Igazándiból nem attól, hogy akárkinek is fájna, hanem attól, hogy vajon mi vár a másik oldalon? Vajon az anyám, vágásokkal borított karjaival, vérző csuklóval? Vagy esetleg a nagyanyám, pisztollyal a kezében, véres lyukkal koponyájában? Talán a nagyapám, hurokkal a nyakán, lila arccal, lógó nyelvvel? 

Miért ne tehetném meg én is? A felmenőim nagy része öngyilkos lett, a többi pedig lelépett. Így van értelme létezni?

Megráztam fejem, és elnyomtam cigimet, majd eldobtam a szoba másik sarkába. Letekertem magamról a takarót és felvettem egy bugyit. Kinyitottam a szobaajtómat és kitántorogtam a nappaliba, ahol leültem a kanapéra, és miközben bekapcsoltam az apró tévét, meggyújtottam egy újabb szál cigit. Hogyha végigbírom nézni a műsort a második világháborúi koncentrációs táborokról, valószínűleg nem állok fel. De nem bírtam nézni, tudván, hogy anyai ágon a nagyanyám és a nagyapám is emiatt lett öngyilkos. Miután kikerültek onnan, nem tudtak többé normális életet élni. Behurcolták és kínozták őket, mert zsidók voltak. Mikor anyám három éves volt, a nagyapám felakasztotta magát, ezután a nagyanyám golyót eresztett a saját fejébe. Anya ide került, Los Angeles-be, távoli rokonokhoz. Itt találkozott az apámmal, aki vérbeli amerikai volt. Összeházasodtak, és megszülettem én. Elvileg én is zsidó volnék, de nem tartom magam a szokásokhoz. Nem igazán hiszek semmiben, csak születésileg vagyok vallásos. Az apám lelépett, mikor hat éves voltam, anya pedig nem bírta ki. Hét évesen arra mentem be a fürdőszobába, hogy anya a kádban fekszik, karja kilóg belőle és vér csöpög a padlóra. Az amerikai nagyszüleim hallani sem akartak rólam, már akkor eldöntötték, mikor megtudták, hogy apa zsidó nőt vesz feleségül. Így egy idegen házaspárhoz kerültem, akiknek volt egy nálam néhány évvel idősebb fiuk, Howie. Mikor tizenhárom voltam, Howie anyja terhes lett, de sajnos elvetélt, amit nem bírt feldolgozni, és mélyen depressziós lett. Amivel viszont Howie apja nem tudott mit kezdeni, így inni kezdett. Autóbalesetben halt meg, néhány hónappal a baba elvesztése után, mert részegen vezetett. Howie anyjának ezután pedig már nem volt ereje velünk foglalkoznia. Ahogy Howie nagykorú lett, Ann Marie hagyott ránk egy nagy adag pénzt, és leugrott a Vincent Thomas hídról. 

Száz szónak is egy a vége, nem bírtam megnézni a koncentrációs táborokról szóló műsorokat. Kikapcsoltam a tévét és átmentem az apró kis konyhába. Megragadtam egy olcsó, félig üres whisky-s üveget és meghúztam. Az alkohol kellemesen égette torkomat. Egy, kettő, három, négy nagy korty. Máris jobban éreztem magam. Kézfejemmel megtöröltem számat és visszaültem a kanapéra. A cigim rajta hevert, így a pokrócon egy apró, fekete szélű lyuk tátongott. Bekapcsoltam a kávézóasztalon heverő laptopomat és folyamatos lejátszásra állítottam Rod Stewart-tól az If Loving You Is Wrong I Don't Wanna Be Right-ot. A cigim vészesen fogyott, ahogy a whisky is, miközben hangosan énekeltem a dalt. Már elmúlhatott éjfél, mikor Howie hazaért. Fogalmam sincs hol volt, de abban a pillanatban mondjuk pont ez érdekelt a legkevésbé. Kivette kezemből a félig elszívott cigarettát és a második üveg alkoholt is. Ölébe kapott és minden ellenkezésem ellenére bevitt szobámba, ahol letett ágyamra és alaposan betakargatott. Olyan hamar elaludtam. És olyan mélyen. Nem is emlékszem, mit álmodtam. 

Reggel finom bacon illatra keltem. Az ágy lábánál lévő egyetlen ablakon besütött a Nap. Lassan kikeltem az ágyból és felhúztam a tűzlépcsőre nyíló ablakot. Igazából simán lett volna pénzünk elköltözni, de mindketten annyira kötődtünk ehhez a kis lakáshoz LA belvárosában. Én YouTube-ozásból és zenélésből kerestem pénzt, míg Howie... Soha nem tudtam pontosan mit csinál, de általában otthon volt, mégis elég nagy fizetést kapott. Mintha azért fizették volna, mert létezik. A zenekarom, Muffled Guts néven futott be körülbelül fél éve. Kiadtunk egy egész albumot, sorra megyünk koncerteket adni, de még nem turnéztunk soha. A dobosunk apja, Joey menedzsel minket, és mit ne mondjak, igen jól csinálja. 

Tehát, a résnyire nyitott ajtómon át beérződött az ínycsiklandó reggeli illata. Felvettem Cameron egyik pólóját, amit még régebben itt hagyott és kimentem a nappaliba. 

- Szia. - mosolyogtam rá Howie-ra, aki a kávézóasztalon hagyott csikkeimet söpörte egy nejlonzacskóba. 

- Helló. - mosolygott vissza, és elment kidobni a zacskót. Leültem a kanapéra és telefonomat kezdtem nyomkodni, miközben Howie letett elém egy tányért, amin bacon és rántotta volt, mellé egy bögre kávét és fejfájás csillapítókat. 

- Köszönöm. - nyomtam egy puszit arcára, mikor leült mellém. 

- Á, már nem is kell megköszönni. - legyintett nevetve. Tagadhatatlan, hogy általában Howie csinált reggelit, ebédet, vacsorát és gyakran takarított ő, valamint mindig ő rakott ágyba, mikor leittam magam. És mennyire de mennyire hálás voltam neki ezért. Ő az egyetlen, akiben feltétel nélkül megbízok. Ő az egyetlen, aki mindent tud rólam, akinek elmondom mit érzek, aki tudja mennyire elcseszett vagyok legbelül, aki tudja milyen gondolatokkal fekszem és kelek, aki tudja mennyire tönkretesz Cameron, aki tudja mennyire félek az elmémtől. 

Egyszóval ismer. Howie Daron Southwark az egyetlen az egész világon, aki úgy igazán ismer engem, Ivy Bayla Nithercott-ot. 

- Ma jön Cameron? - kérdezte Howie meggyújtva egy szál cigit. Megvontam vállamat és beleittam forró kávémba. 

- Viszont eljössz velem Billie-hez délután. - tájékoztattam. 

- Minek? - fújta ki a füstöt. 

- Mert megkértelek, és nagyon kedves és jószívű vagy. - vigyorogtam rá. 

- Igen, igen, ezeket már hallottam. - nevetett. - És mindig volt drog az ügyben. 

- Hát pedig ezúttal nincs. - gyújtottam meg én is egy cigarettát. - Összeszedünk néhány ruhát és odaadjuk őket a hajléktalanoknak. 

- Rákos gyerekek, beteg állatok, hajléktalanok... - sorolta Howie. - Mi jön még? Tudod büszke vagyok, hogy egy ilyen jó ember a legjobb spanom. 

- Jaj, ezt te sem gondolod komolyan. - nevettem és beleszívtam cigimbe. - Van felesleges ruhád? - kérdeztem kifújva a füstöt. 

- Az nem kifejezés. 

- Tökéletes, akkor pakold össze őket! - mondtam és kezemben a mosatlannal átmentem a teljesen rendbe rakott konyhába. Betettem a mosogatóba a tányért és a bögrét, majd átmentem a fürdőszobába. Megengedtem a vizet a fürdőkádba, majd mikor majdnem tele volt, levettem a ruháimat és beleültem a forró vízbe. Tettem a vízbe habfürdőt, majd előrecsúsztam és hátrahajtottam fejemet, hogy hajam is vizes legyen. Ezután felültem és meggyújtottam egy újabb szál cigit. Eszembe jutott az este, mikor megpróbáltam öngyilkos lenni, pont ugyanitt. Ugyanígy ültem egyik kezemben cigaretta, vizes haj. A különbség csak az, hogy akkor hajnali négy körül lehetett, és szemfestékem elkenődött arcomon. Két hónapja lehetett. Cameron-nal összevesztünk, mert nem bírtam elviselni, hogy mindig csak eljön, megkúr, majd megy is vissza Nora-hoz. Mert nem bírtam elviselni, annak ellenére, hogy azt mondja szeret, nem szakít a barátnőjével. Akkor kiabált velem igazán először. Sírtam, jobban mondva zokogtam, és üvöltöttem, és törtem-zúztam, egy szál bugyiban, míg ő ordítva öltözött. Majd elment. Én pedig beültem a kádba és felvágtam az ereimet. Ó, mennyiszer tettem már meg előtte, de soha sem azért, hogy öngyilkos legyek. Ezúttal viszont annyira becsapottnak és értéktelennek éreztem magamat, hogy a legélesebb pengémmel a lehető legmélyebbre vágtam. Howie megtalált és megakadályozta, hogy elvérezzek. 

- Jöhetek? - jött be a fürdőbe. Mosolyogva bólintottam, mire lekapta ruháit, és beült velem szembe. Annyira szoros kapcsolat van köztünk, sok rajongóm azt hiszi, hogy együtt vagyunk, és bár már ezerszer elmondtuk, hogy ez nincs így, Hovy még mindig él. 

- Szerinted mennyire vagyok ribanc? - kérdeztem beleszívva cigimbe. 

- Őszintén? Nagyon. - nevetett Howie. 

- Hű, köszönöm. - mondtam elnyomva a cigit a csempén és eldobtam azt, hogy letudjam fröcskölni a velem szemben ülő fiút. 

- Hé! - kiáltott fel nevetve és elkezdte csiklandozni talpamat. 

- Neee! - sikítottam és kacagva vergődni kezdtem. A fürdőszobát sikeresen eláztattuk, de annyira nem érdekelt, csak fröcsköltük egymást tovább, mint az öt évesek. Ilyen pillanatokban minden bajomat és gondomat elfelejtem. Howie ilyen hatással van rám. Howie Southwark számomra tökéletes lakótárs és legjobb barát. Mindig tudja mikor kell komolynak maradni és mikor kell elviccelni a dolgokat. Mindig segít, ha pedig azt nem tud, legalább meghallgat, és ezt is nagyjából csak ő teszi meg nekem.